26 nov

Cordyceps

Cordyceps a tömlősgombák törzsébe tartozó nemzetség, amelynek több mint 400 azonosított faján kívül még számos faja vár a felfedezésre és a beazonosításra. Minden egyes Cordiceps faj élősködő, amelyek elsősorban rovarok és más élőlények testéből táplálkoznak, míg egyes fajaik más gombafajok termőtestének tápanyagait élik fel. E nem legjobban megismert fajtája a Cordyceps sinensis, amelyet Tibetben a 15. században jegyeztek fel először. Nepálban yarsha gumba néven ismerik. A latinetimológia szerint a cord ütőt, míg a ceps kifejezés fejet jelent, miközben a sinensis kifejezés a kínai, Kínából származó dolgokat jelöli. A Cordyceps sinensist leginkább hernyókon élősködő gombafajként tartjuk számon. A távolkeleti orvoslásban, akár a hagyományos kínai gyógyászatot, akár a hagyományos tibeti orvoslást vesszük alapul, mindkettőben gyógyhatást tulajdonítanak e gombafajnak.

Mikor egy Cordyceps gomba megtámad egy gazdatestet, a gomba gombafonalai behatolnak a test szöveteibe, miközben a hengeres egy szálból, vagy elágazva akár több szálból bonyolultabb formában felépülő termőtest kifejlődik. A termőtest (ascocarp) végén kifejlődik a feltehetően fertőző spórákat tartalmazó spóratok, amely felhasadása után nagy mennyiségű spórát juttat a levegőbe. Néhány Cordyceps faj képes a rovarok viselkedését befolyásolva megtelepedni azok testén, amíg az el nem pusztul. Ezzel biztosítja saját maga számára az élősködő a megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat és a gombaspórák maximális terjesztését. Több jel is arra mutat, hogy már 48 millió évvel ezelőtt is képesek voltak ezek a gombák befolyásolni a gazdatestük viselkedését. E nyomokat több millió éves fosszíliákon sikerült fellelniük a kutatóknak. A nem tagjai világszerte elterjedtek, de különösen a trópusi párás éghajlaton váltak igazán gyakorivá, elsősorban Kína, Thaiföld, Nepál, Japán, Korea, Vietnam trópusi vidékein, főleg ott, ahol a párás forróság kedvező élettani környezetet biztosít számukra.

Elsődleges gyógyászati felhasználásai

A Cordyceps gombáknak már igen hosszú története van a távol-keleti gyógyászatban. A legkorábbi ismertté vált feljegyzések a 15. századból, Tibetből valók, amelyeket Zurkhar Nyamnyi Dorje készített és amelyben körvonalazza a Cordyceps sinensisafrodiziákumként való használatát. Annak ellenére, hogy gyakran emlegetik a kínai népi gyógyászatban e gombafajt, mégis igen kevés írásos forrás maradt fenn róla. Ezek közül az elsőnek Wang Ang Bencao baiyao 1694) c. művét tekintik. Igaz, hogy már Li Shizhen Bencao gangmu (1578) c. művében található egy rövid leírás a havas(hegyi) selyemhernyóról), de máig nem tisztázott, hogy ez valóban a C. sinensis-ről szól-e.

Bár bizonyos állatkísérletek során sikerült kimutatni, hogy az előzetesen beadott kivonata e gombafajnak elősegíti bizonyos korábban alkalmazott gyógyászati eljárásoknak a sikerét, azonban embereken ugyanilyen hatást eddig még nem sikerült kimutatni. A gombafaj C. sinensis és C. militaris fajtáinak poliszacharid összetevői és az úgy nevezett cordicepin rák elleni hatást fejtett ki állatkísérletek alanyain. Néhány, egereken végzett kísérlet alapján készített tanulmány azt állítja, hogy a Cordyceps sinensis védi a csontvelőállományt és az emésztési rendszert a test radiológiai besugárzásának hatásaitól. Egy kísérlet során a Cordyceps sinensis bizonyos összetevőiről kiderült, hogy esetlegesen májvédő hatást képesek kifejteni. Egy másik egereken végzett kísérlet antidepresszáns hatást mutatott ki ugyanennek a gombafajnak a kivonatainak alkalmazása esetén.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..